SzMSzSz
Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége
Združenie maďarských rodičov na Slovensku
cím: Slovensko, 924 01 Galanta, ul. Zoltána Kodálya 777.
Tel.: 00421-(0)-35-777-5056, e-mail:
szovetseg@szmszsz.sk         www.szmszsz.sk
Elnöki iroda:
elnök: Mézes Rudolf
cím: 924 00 Galanta, ul. Zoltána Kodálya 777
Tel./fax.: 00421-(0)-31-780-2396
e-mail:
mezesrudolf@szmszsz.sk
Központi Iroda:
ügyvezető: Takács Zsuzsa  
cím: 946 03 Kolárovo, P.O.box2  
Tel: 00421-(0)-35-777-5056 Fax: 00421-(0)-35-777-5057  e-mail: ztakacs@idtech.sk


Alapszabály
Csemadok
Magyar Koalíció Pártja
Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége
Szövetség a Közös Célokért
Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség
Felvidék MA

Copyright © 2014 SzMSzSz
.
Az év vége fele, az ajándékvásárlási hajsza közepette majd az újesztendő beköszöntésével kisebb-nagyobb településeink közösségeiben visszatérő téma az iskolaválasztás kérdése. A helyes döntés meghozatalában egyre többen igyekeznek különböző programok keretében segítséget nyújtani az érintett családoknak. November, december folyamán különböző karavánok indulnak el, hogy január végére, február elejére elérjék céljukat, és a kiszemelt csemetéket szüleik a szerintük legmegfelelőbb oktatási-nevelési intézménybe, esetünkben magyar iskolába írassák.
Ez idáig csaknem rendben is volna, de utána a folytatás legtöbb esetben elmarad és a további gondoskodás legtöbb esetben csak az iskolára és a különböző okok miatt gyermekére egyre kevesebb figyelmet fordító szülőkre marad.
Minden program, ide értendő a beiratkozási is annyit ér, amennyi abból megvalósul.
Való igaz, hogy a beiratkozási program nem új keletű dolog, hisz a különböző civil szerveződések több mint másfél évtizede foglalkoznak vele.
Nem kérdőjelezem meg az egyes szervezetek ez irányú munkáját, melynek köszönhetően ahogy a statisztikák is mutatják, arányaiban véve egyre több gyermeket írattak iskoláinkba az elmúlt csaknem két évtizedben a magyar szülők. Mégis úgy gondolom, hogy újabb, hatékonyabb formáját kellene megtalálni a beiratkozási programnak.
Szerintem nem elegendő esetenként néhány hónappal jobb esetben egy évvel az iskolai beiratkozás előtt kezdeni a propagandát és azt nagyon sok helyen néhány hét, hónap alatt kampányszerűen lebonyolítani. Nincs rosszabb annál, ha egy eseményt, összejövetelt, ünnepet csak a beiratkozási programnak rendelünk alá. Hétköznapjainkba, közösségi életünkbe, ünnepeinkbe kell becsempésznünk a nemzetben gondolkodás eszményét, a magyar iskolaválasztás fontosságát, a gyökerekhez, az anyanyelvhez való ragaszkodást.
Az év első napjától az utolsóig számtalan közösségi rendezvényen tudjuk gyermekeink magyar iskolába való beíratásának fontosságát hangsúlyozni, csak egy kicsit célirányosan a kisgyermekes szülőkre, nagyszülőkre kell fokuszálni a találkozok, összejövetelek, ünnepek megemlékezéseknek egy részét. Néha az elrejtett, latens módon megjelenített szívhez szóló motiváció többet jelent, mint az erőltetett rábeszélés.
Számos olyan lehetőség van, ahol a szülők külön vagy gyermekükkel közösen átérezhetik a magyarsághoz való ragaszkodás fontosságát, a magyar iskola megtartó erejét. Ezek az események lehetnek egyházi ünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd), de lehetnek ezek nemzeti ünnepeink, vagy egyéb jeles események, mint pl. az anyák napja, a gyermeknap, a tanévnyitó, a tanévzáró, melyek mind-mind komoly közösségi ünnepre, megemlékezésre adhatnak lehetőséget.
Ezeken a rendezvényeken tudatosan teret kell adni a 6 évnél fiatalabb gyermekek és szüleik bemutatkozására, ha lehet a kultúrműsorba való bekapcsolására és szerény figyelmességgel a gyermekek megjutalmazására.
Egészéves odafigyeléssel, rendszeres munkával tudjuk csak elérni, hogy a magyar szülők tudatosítsák, hogy gyermeküknek magyar iskolában a helye, mert ellenkező esetben nem ismerheti meg Tündér Ilonát és Árgyélus Királyfit, Ludas Matyit. Neki nem fog tüzesen sütni a nyári nap sugara. Nem fogja tudni mutatni az utat petrencés rúddal Budára. Nem lesz a hazának rendületlenül híve, és nem találja meg azt a bizonyos hetedik krajcárt, de nem lesz Gog és Magog fia és Dózsa György unokája sem. Neki semmit sem jelent majd a Hargita, és nem fedezi fel Ábellel közösen a rengeteget sem, nem kel át János vitézzel az óriás nyakában az Óperenciás tengeren, de nem tudja átvinni majd a szerelmet sem a túlsó partra és minden bizonnyal nem tudja megőrizni sem a templomot, sem az iskolát.
Tudatosítania kell mindenkinek, hogy a teljes értékű emberré váláshoz csak egy út járható: az anyanyelvhez vezető út. Ez az út pedig, még a mai modern világban is az anyanyelven tanító iskolán keresztül vezet.
Ellenkező esetben a saját sírunkat ássuk meg, ahova a testünkkel együtt a nyelvünket is eltemetjük.
A reformkor jeles személyiségével, Bessenyei Györggyel egyetemben kell vallanunk, hogy
„….soha a Földnek golyóbisán egyetlen nemzet sem tehette addig magáévá a bölcsességet, míg a tudományokat a maga nyelvébe be nem vonta.
Minden nemzet a maga nyelvén tudós…”

Mézes Rudolf, az SZMSZSZ országos elnöke
             
Magyar gyermeket magyar iskolába

nyomtatható
F I G Y E L E M !
a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének címe megváltozott:
924 01 Galanta
ul. Zoltána Kodálya 777
A 2%-os adóbevallásnál nagyon fontos, hogy
Kérjük, hogy ezt a címet használják.  Köszönjük!

    
A társadalom legelemibb része az egyént követően a család. Minden családban a jövő nemzedék, az utódok, a gyermekek boldogságának a biztosítását tartják a legfontosabb feladatnak. A felhőtlen gyermekkor biztosításának az egyik alapvető feltétele a megfelelő iskola kiválasztása, ami bizony főleg esetünkben, nemzetiségileg vegyesen lakott területen nem egy esetben komoly feladat elé állítja a fiatal családokat.


   
Döntésük örök életre meghatározza gyermekük sorsát. Most nem szeretnék arra kitérni, hogy miért fontos az anyanyelvi, esetünkben a magyar tanítási nyelvű iskola választása, mivel az iskolaválasztásnál az ország vezetés, a parlament, a kormány, az oktatásügyi minisztérium felelőtlen illetékeseinek, vezetőinek javaslatára részünkre egy olyan rossz döntést, törvénymódosítást fogadott el, melynek hatása hamarosan nagyon negatívan fogja befolyásolni egyes régiók további életét, létét.
     A statisztikai adatok azt mutatják, hogy néhány éven belül Szlovákiában az iskolák mintegy negyed részét zárhatják be ennek a rossz törvénynek, hibás döntésnek a betartása esetén. Hatványozottan érvényez ez a nemzetiségi, nálunk a magyar tanítási nyelvű iskolák esetében, hiszen a számok azt mutatják, hogy néhány év múlva minden harmadik iskolánk becsukhatja kapuját.
     Annak érdekében, hogy ez ne történhessen meg, nagyon gyorsan az ország minden régiójában, minden településén el kell gondolkodni az érintetteknek, illetékeseknek, intézmény vezetőknek, pedagógusoknak, szülőknek, fenntartóknak, hogy gyermekeink, a család, a jövő nemzedék, a szülőföld és az ország boldogulása érdekében a lehető legjobb döntéseket hozzák.
     A jóváhagyott törvénymódosítás következtében olyan kisiskoláink szűnhetnek meg, melyekben kiváló munka folyik. Nem egy esetben összevont évfolyamokban tanuló diákok, boldog kisdiákok kerülnek át felső tagozatosként a központi iskolákba, ahol nagyszerű eredményeket tudnak elérni a munkájukat felelősségteljesen végző pedagógusaiknak, tanítóinknak, „lámpásainknak” köszönhetően.
     Ugyanakkor sajnálattal kell megállapítanunk azt is, hogy nagyon sok esetben mi magunk, szülők, iskolaigazgatók, pedagógusok, fenntartók vagyunk azok, akik sok mindent figyelembe véve, de még több mindent elfeledve, figyelmen kívül hagyva elébe megyünk a helytelen törvénynek, és már életbe lépése előtt (2015. szept. 1.) igyekszünk segíteni annak a megvalósítását, és a boldog jövő biztosítása helyett már most többletmunkára kényszerítjük a jövő nemzedéket, esetenként nemcsak a tíz, hanem már a 6-7 éves gyermekeinket is azzal, hogy hajnali ébresztés után késő délután visszük haza őket, kirekesztve életükből az élet mindennapi gyönyöreit, azt a valószínűleg elfeledett egészséges, főleg falusi közeget, amelyben mi is felnőhettünk.
     Jövőnk szempontjából megengedhetetlen, megbocsáthatatlan, és talán megmagyarázhatatlan az a cselekedet, hogy egyes teljes felépítésű iskoláink vonzáskörzetéből esetenként mintegy félszáz diák nem a törvényben jóváhagyott hat kilométeres körzetben található, hanem lényegesen távolabbi település iskolájában folytatja tanulmányait, ezáltal leírásra, leépítésre ítélve saját települése esetleg szülőfaluja iskoláját.
     Nagy a felelősségünk. Szebb jövőnk, elsősorban gyermekeink, családunk boldogsága, településeinek fennmaradása, régiónk fejlődése érdekében kisebb-nagyobb közösségekben egymást segítve tudjuk meghozni helyes döntéseinket, tudjuk csak megtalálni helyünket itt e földön, szülőföldünkön, mely szeretnénk remélni, hogy a miénk is, a mi hazánk is.
     Ennek érdekében kell felelősségteljes, helyes döntéseinket meghozni addig, amíg nem késő, és nem mások döntenek helyettünk.

Mézes Rudolf
a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke
Kisiskolák, kis iskolások
Helyzetkép beiratkozás előtt

Mai tiltakozó összejövetelünk abban az időben zajlik, amikor Európa szerte megemlékező ünnepségeket tartanak azon alkalomból, hogy egy évtizeddel ezelőtt jelentősen bővült az Európa Unióba társult nemzetek, országok sora.

A Visegrádi négyek néven emlegetett tömörülés tagjaként 10 évvel ezelőtt Szlovákia is az EU társult tagállama lett, s ez által mi is európai polgárokká váltunk, válhattunk.

Válhattunk?

Az 1989-es rendszerváltás utáni időszak ezen, talán legfontosabb eredményének eléréséhez mindnyájan jól tudjuk, hogy nagyon rögös, kacskaringós, sok esetben az ország felelős, vagy inkább felelőtlen vezetői által kiépített akadályokkal teli út megtételével juthattunk el.

Csaknem egy évtizedig tartott míg 1998-ban sikerült valójában a demokrácia útjára lépnünk és örömmel vehettük tudomásul, hogy újabb öt év elteltével Európa befogadott bennünket.

Örömünk azonban rövid életűre sikeredett és alig két év után, a bölcsődés korú gyermek, az EU-s tagállamú Szlovákia életében nagy törés keletkezett és szomorúan kell megállapítanunk, hogy szépen ívelő fejlődésünk itt, ebben a korban meg is rekedt.

2006 nyarán, a parlamenti választásoknak köszönhetően az ország élére olyan vezetés került, mely nagyon rövid idő alatt csaknem teljes mértékben tönkretette az előző nyolc év építő munkájának az eredményeit és egy rövid időszak után újból ott tartunk, hogy a demokrácia vívmányait újból, napról napra támadások érik országunkban.

Az ország felelőtlen vezetői tőlünk néhány száz méterre ünnepelnek, míg nekünk, s velünk együtt az ország nagy részének csak a keserűséggel telt pohár jut.

De minden pohár megtelik egyszer, elsősorban a keserűséggel töltött, és kicsordul.

A mi keserűséggel töltött poharunk is megtelt és annak tartalma egyre inkább kifelé folyik. A tartalma nagyon vegyes, és több mint fél évtizede egyre sűrűsödik.

Tisztelt Jelenlévők!

100 évvel ezelőtt egy szerb diák pisztolylövése az első világégés kezdetét jelentette.
A lassan nyolc éve fényes nappal megvert diáklány Malina Hedvig kálváriája az ország felelős vezetői felelőtlen tevékenységének köszönhetően odáig fajult, hogy ma őt akarják az egész folyamat elindításáért perbe fogni, s az igazi tettesek továbbra is szemrebbenés nélkül folytatják mentelmi joguknak köszönhetően ármánykodó tevékenységüket.
Malina Hedvig perbefogási kísérlete tulajdonképpen az első világháború kitörését jelentő Gavrilo Principi pisztolylövéshez hasonlítható a mi esetünkben.
Ezt már az ország demokratikus érzelmű polgárai nem nézhetik ölbe tett kézzel, mert ahogy tiltakozó összejövetelünk címében is szerepel, amit ma vele tesznek, az holnap bármelyikünkkel megtörténhet.

Sajnos hatványozottan érvényes ez az országunkban élő nemzeti kisebbségek esetében.
A dunaszerdahelyi labdarúgó mérkőzés alatt történt rendőrségi attak, eset kivizsgálása sem zárult le és a közelmúlt atrocitásai közül mindnyájan jól emlékezhetünk a Nyitrán történt kamerák alatti brutális támadásokra, melyek valós kivizsgálása és a büntettet elkövetők felelősségre vonása várat magára.

Meddig tűrhetjük mindezt?

A civil társadalom teljes összefogására van szükség.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a jelenlegivel csaknem teljes mértékben azonos országvezetés még ha sikertelenül is, de milyen nagy támadást indított 2006-ban a jövedelemadóból eredő támogatási rendszerrel szemben, majd a következő évben olyan módon szerette volna módosítani a társulási törvényt, hogy a civil szervezetek nagy része beszüntethette volna működését.
Ha nem lett volna akkor egységes a kiállásunk a kormány felelős vezetőivel szemben, akkor ma már itt sem tudnánk tiltakozni, nem tudnánk szavunkat hallatni.

Egyetlen nemzeti közösség, közte elsősorban az országunkban élő legnagyobb nemzeti közösség, a magyarság tagjai nem hagyhatják figyelmen kívül a kormányfő múlt év februárjának közepén, a Matica Slovenská megalakulása kerek évfordulójának ünnepségén az ország lakosságának több mint 20 %-ra tett azon kijelentéseit, mely szerint az ország kárára vagyunk Szlovákiában, csak a javakat akarjuk, felelősséget nem érzünk. Egyszóval élősködőknek titulált bennünket, amit ezúton is kikérünk és sértésnek veszünk.

Sajnálattal kell megjegyeznem, hogy Robert Fico kormányfőtől ezen kijelentéseit a magyarságon kívül senki sem kérte számon. A többi nemzeti közösséget, kisebbséget úgymond hidegen hagyta ez a sértés és a Kormányhivatal jóvoltából meg is kapták kiérdemelt jutalmukat azzal, hogy a kulturális tevékenység támogatására a magyar nemzeti közösségtől elvont támogatási összeget közöttük osztották, osztják szét.

Kérdem én, hol itt az ígért „status quo”?

A nemzetiségekért felelős kormányalelnök helyett nemzeti kisebbségi megbízott végezhette volna, végezhetné a nemzeti közösségekkel, nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos felelősségteljes munkát, de lassan egy éve ennek a tisztségnek a betöltését is egy szolgalelkű hivatalnokra bízták és a csaknem félmilliós magyarság érdekképviseletét a nemzeti kisebbségi bizottságban csak ugyanúgy egy szavazat illeti meg, mint a néhány száz lelkes nemzeti közösségeket.

Újból kérdem: Meddig tűrhetjük mindezt?

Meddig tűrhetjük, hogy az ország felelős vezetői az „oszd meg és uralkodj” elvét alkalmazva kijátsszák egymás ellen az ország nemzeti közösségeit, a civil társadalmat.

Meddig kérheti rajtunk számon lojalitásunkat az olyan országvezetés, mely nem lojális sem velünk, a magyar nemzeti közösséggel, sem az ország lakosságának többségével szemben.

Mai tüntetésünkkel, összefogásunkkal is meg kell mutatnunk, hogy egységesek vagyunk, mert csak egységesen lehetünk sikeresek, egységesen, összefogva vihetjük sikerre közös ügyünket, védhetjük meg az ártatlanokat a bűnösöktől, a bűnözőkkel szemben.

Többek közt ezt is szeretnénk demonstrálni mai tiltakozó összejövetelünkkel.

A Csemadok és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége nevében köszönöm megtisztelő figyelmüket!

V mene Csemadoku , ako aj v mene Združenia maďarských rodičov na Slovensku  ďakujem Vám za Vaše pochopenie a za spoluúčas na našom protestnom zhromaždení a prajem, aby naše spoločné úsilie bolo úspešné, aby naše predsavzatia boli úspešne naplnené!
Mi is szót emeltünk Malina Hedvigért!
Szlovákiai magyar 12 pont

A magyarság fennmaradása és gyarapodása végett követeljük:

1.  Önrendelkezést saját ügyeinkben!
2.  Alkotmányban rögzített kisebbségi jogállást, az alkotmánysértő jogszabályok eltörlését!
3.  Önálló, magunk által választott kisebbségi intézményrendszert!
4.  Gyakorlatban is érvényesíthető és számonkérhető nyelvi jogokat, a magyar nyelv hivatalos regionális nyelvvé nyilvánítását!
5.  Igazságos és átlátható támogatási rendszert, melyben nem mások döntenek helyettünk!
6.  A befizetett adóink maradjanak a régiókban!
7.  Államilag támogatott, munkahelyteremtő beruházásokat a magyarlakta régiókban is!
8.  Minőségi oktatást, iskoláinkat ne hozzák hátrányos helyzetbe!
9.  Az oktatási rendszer neveljen egymás elfogadására, ne hallgasson és ne tájékoztasson félre a kisebbségekről!
10. Szlovák oldalról is vállalják fel az őszinte, jóakaratú szlovák-magyar párbeszédet!
11. A kormány tartsa tiszteletben a jogszerűen kinyilvánított helyi népakaratot!
12. Jól működő igazságszolgáltatást, senkit ne zaklassanak a nemzetisége miatt!

Szlovákiai Magyarok Kerekasztala
tagszervezeteként a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége
Tisztelt Jelenlévők!
A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, a Csemadok, valamint a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének országos vezetése nevében engedjék meg, hogy nagy tisztelettel és szeretettel köszöntsem Önöket mai tiltakozó megmozdulásunkon.

Vážení prítomní!
V mene Republikovej rady Csemadoku ako aj v mene Ústrednej rady Združenia maďarských rodičov na Slovensku Vás srdečne pozdravujem na našom spoločnom demonštračnom podujatí.